2001
május 29
Garanciaalapot
a lakásépítéssel foglalkozó cégeknek?
Hol marad a kötelező tíz éves szavatosság?
Garanciaalapot kellene létesíteniük a lakásépítéssel foglalkozó cégeknek, mert a tiszavirág-életű vállalkozásokon nem kérhető számon a kötelező, tíz éves szavatosság. Joga van a tulajdonosnak - csak éppen nincs kin számon kérni. A Lakásépítők Országos Szövetségének konferenciáján ez volt az egyik megoldandó kérdés.
- A Lakásépítők
Országos Szövetségének konferenciáján Ön azt mondta, hogy nagyon fontos az,
hogy azok, akik lakást vásárolnak, azoknak megfelelő garanciája legyen arra,
hogy a lakásokkal kapcsolatos tízéves szavatossági időt majd érvényesíteni tudják,
mert Ön szerint olyan cégek is vannak ma a piacon, illetve felléphetnek, amelyek
lehet, hogy tíz év múlva már nem léteznek és a garanciát senki nem fogja tudni
érvényesíteni. Hogyan lehetne ezen változtatni, mit kellene tenni? - kérdezte
a Krónika Benza Györgyöt, a Magyar Lakásépítők Országos Szövetségének elnökét.
- Egy 10 ezer forintos betéti társaság bejegyzésével ma bárki ebbe a tevékenységbe
kezdhet. A lakásépítést ma racionálisan úgy érdemes folytatni, hogy mindenegyes
lakóépületre egy újabb, úgynevezett projekt-társaság jön létre, ez lehet bt,
lehet egy kft, ami a lakásmegépítést követően megszűnik. Erre vonatkozóan semmilyen
szabályozás nincs, ez a terület szabad préda ma Magyarországon.
- Úgy gondolja, hogy ez egy alkalmi társulás, tehát lehet, hogy egy kivitelező
egy másik kivitelezővel összefog, de egy következő építkezésnél már nem és nem
lehet mondjuk öt év múlva, hét év múlva őket semmifajta eszközzel rábírni arra,
hogy valamit helyrehozzanak, amit esetleg elrontottak?
- A MALOSZ kimutatása szerint az elmúlt 15 évben gyakorlatilag a több ezer építési
tevékenységgel, illetve lakásépítéssel foglalkozó cég közül néhány tucat maradt
talpon, ugyanis nem érdemes a céget fenntartani, hiszen a magyar törvények értelmében
10 éves szavatosságot kell vállalni az építést követően.
- Vagyis lehet, hogy szándékosan nem marad fenn egy ilyen jellegű társaság tíz
évig?
- Azok a problémák, amelyek ma keletkeznek, mivel a kormány által mindenképpen
pozitív intézkedés eredményeképpen egy sor gazdasági társaság mindenféle tapasztalat
és gyakorlat, szakértelem nélkül lakásépítésbe fogott, ezeknek a kárát, ha úgy
tetszik évek múlva fogjuk meginni.
- Hogyan kellene szigorítani vagy szabályozni azoknak a körét, akik ilyen vállalkozói
lakásépítésben részt vehetnek? Mit tartana szükségesnek?
- A lakásépítéssel foglalkozó cégeket a cégbírósági bejegyzésen túl külön garanciaalap
hozzájárulásra kellene kötelezni, illetve egy külön engedélyezési eljárásban
részesíteni vagy megkövetelni, éppen úgy, mint a brókercégeket vagy az utazási
irodákat.
- Hallotta ezt az érvelést. Mit gondol tehát, hogy valóban szükséges volna egy
ilyen garanciaalapnak a létrehozása? - kérdezte a riporter Horváth Sándort,
a Gazdasági Minisztérium főosztályvezetőjét.
- Ilyen elemmel megjelennének, ilyen biztosítékkal a MALOSZ-nak a tagjai, akkor
biztos, hogy ha én vásárló vagy építtető lennék, akkor azt választanám, ahol
még nagyobb a biztonság. Ez ugyanolyan, mint egy állampapírnál, ahol nagy a
biztonság, a másiknál nagyobb a hozam, de kisebb a biztonság.
(Netkapu)
Franciák építik fel az új BS-t
A francia Bouygues nyerte el a tavaly december 15-én leégett Budapest Sportcsarnok újjáépítésére kiírt pályázatot. Az új arénát a szerződés értelmében 2002. augusztus 31-ig kell átadni, vagyis másfél év alatt egy új, a XXI. század követelményeinek megfelelő, 10-12 ezer néző befogadására alkalmas, minden teremsport számára használható aréna épül fel.
A munkálatok még
ebben az évben megkezdődnek. Az építkezés, valamint a húszéves üzemeltetés költsége
65 milliárd forint, ennek az összegnek nem egészen a felét kell tizenkét év
alatt az államnak kifizetni. Ha ez megtörténik, akkor kerül százszázalékos állami
tulajdonba a létesítmény. A konzorcium a BS átadása után húsz évig rendelkezik
az üzemeltetési joggal, az állam viszont minden évben húsz eseménynappal ingyen
rendelkezik. A Bouygues garanciát vállalt ara, hogy magyar alvállalkozókat,
beszállítókat, magyar anyagokat és eszközöket használ. Ettől csak akkor térhet
el, ha bizonyítottan drágítja vagy késlelteti az átadást.
Szállodadömping várható
160 milliárd forint értékben építenek hoteleket
A jelek szerint a következő egy-két évben Budapestet ellepik a szálloda-beruházások. A szakemberek szerint az ingatlanpiaci fejlesztések közül ez a terület jelenti pillanatnyilag a legkedvezőbb befektetést A Gazdasági Minisztérium kimutatása szerint külföldi és hazai befektetők 600 millió dollár - 160 milliárd forint - értékben kezdtek szállodaépítésbe Magyarországon. A hotelépítők a nagyobb, több országot átszelő láncok, illetve a komolyak között számon tartott pénzügyi befektetők közül kerülnek ki.
A Plaza-lánc többségi
tulajdonosa, az izraeli Ofer Brothers csoport a BRFK volt Deák téri épületéből
kialakított szálloda üzemeltetésére a francia Meridien lánccal kötött szerződést.
Ők jegyzik az SZDSZ korábbi Mérleg utcai székházából kialakuló Starlight Suites
apartmanhotelt is. Negyedik szállodájukat a Dózsa György útra, az ötödiket a
Duna-partra tervezik. Ugyancsak az újdonsült szállodabefektetők közé sorolható
a szintén eddig a bevásárlóközpont építésben jeleskedett TriGránit is. A nemrég
a West End City Centerben átadott ötcsillagos Hilton után a következő szállodák
a volt expótelkekre épülnek. A luxushotel beruházások közül kiemelkedik a Gresham-palota
már zajló építése, amelyet a világ egyik legdrágább lánca, a Four Seasons fog
üzemeltetni jövő karácsonytól. A francia Orco Hotel Rt. beruházásában épül a
Hotel Andrássy, amely a családias jellegű kis méretű négycsillagos szállodák
közé tartozik majd. A Royal újraélesztésével kezd új beruházásba az Aquincum
szállodát birtokló Corinthia Corporation.
(Ingatlan és befektetés)
Bevásárlóközpontok
Ha a hipermarketeket nem számítjuk ide, az idén átadott két fővárosi és öt vidéki bevásárlóközponttal már közelíti a félmillió négyzetmétert a hazai bevásárlóközpontok állománya. Ezen belül a fővárosi mennyiséget mintegy 304 ezer négyzetméterre becsülik. Csakúgy a vidéki, mint a budapesti piacra jellemző, hogy a beruházások kétharmada az utóbbi három évben valósult meg.
A Jones Lang LaSalle
nemzetközi ingatlanközvetítő cég szerint jelenleg 133 ezer négyzetméter bevásárlóközpont
van építés alatt Budapesten, és további 177 ezer tart a tervezés fázisában,
amelyekről persze ma még egyáltalán nem tudni, hogy megvalósulnak-e, és ha igen,
mikor.
Soványka volt az idei termés a fővárosi bevásárlóközpont-piacon. Mindössze két
új mall készült el ebben az évben Budapesten, a III. kerületben lévő Eurocenter
a maga 22 ezer négyzetméterével és a második kerületben lévő Rózsadomb Center,
amely mindössze 8 ezer négyzetméterrel bővítette a bevásárlás katedrálisainak
kínálatát.
Érdekes s mindenképpen elgondolkodtató, hogy a nagy, elsősorban kereskedelmi
területek bérbeadásával foglalkozó nemzetközi cégek, egyiket sem tartják telitalálatnak.
Igaz, az Eurocenter 100 százalékosan telített, ám azt róják fel számlájára,
hogy kicsik a boltok, s az alaprajzi elrendezése nem eléggé áttekinthető, amiből
következően nincsenek a kereskedők igazán megelégedve a forgalommal. Mindenesetre
ezt látszik igazolni, hogy alig néhány hónappal a megnyitás után már megtörtént
az első bérlőcsere. A franchise rendszerben üzemelő földszinti Fila boltot kénytelen
volt az anyacég átvenni, mert nem tudta az eredeti bérlő kitermelni a megfelelő
forgalmat.
Az Eurocenternél sokkal tragikusabb a Rózsadomb Center helyzete és piaci megítélése.
A meglehetősen kis távolságban lévő konkurencia (Rózsakert, Budagyöngye, Új
Udvar) és a szakmailag elhibázottnak ítélt belső elrendezés okán igen rossz
a kihasználtsága. Szinte minden fő bérlő a földszinten helyezkedik el. A legfelső
szinten lévő mozi még a leglátogatottabb az épületben, amelyről egyébként több
nemzetközi tanácsadó cég szakembere is azt állítja, irodaháznak ragyogó lenne.
A sok üres terület miatti, a tervezettnél nyilván kevesebb nettó árbevétel okán
szinte biztosra vehető, hogy a bevásárlóközpontok esetében számolt átlagos hét
és fél éves megtérülésre e bevásárlóközpont esetében nem igazán számíthat a
befektető. Talán nem véletlen, hogy máris megjelent az ingatlanpiac kínálatában
mint eladásra váró lehetőség.
Budapesten az ideihez hasonlóan jövőre is mindössze két nagy bevásárlóközpont
átadásával lehet számolni, ráadásul mindkettővel Budán, melyek közül az egyik
- a Mammut II. - igazából a bővítés kategóriájába tartozik. Igaz, ez a maga
20 ezer négyzetméterével, akár egy önálló bevásárlóközpontnak is számíthat.
A másik a MOM Parkon belül megvalósuló bevásárló- és szórakoztatóközpont, a
MOM Centrum lesz. A néhány kisebb alapterületű központ (XVII., Flamingó Plaza,
XIV., Veritas Center, XVI., Füzér), főleg a környékbeli vásárlókra számíthat
majd.
Várhatóan a 2002-es és 2003-as év hoz majd újabb fordulatot a bevásárlóközpont-piacon,
amikor több és figyelemre méltó projekt lép a kínálatba.
A szakemberek véleménye szerint lassanként - de legalább is néhány éven belül
- közelít a telítettség állapotába a bevásárlóközpont-piac Magyarországon, még
annak ellenére is, hogy mennyiségileg tulajdonképpen még nagyon messze leszünk
nyugati szomszédainktól. Ha teszünk egy kis összehasonlítást, kiderül, hogy
a magyarországi bevásárlóközpontokban található bruttó kiadható terület az európai
átlagnak kevesebb mint fele, az USA-belinek pedig csak töredéke, még akkor is,
ha a tervezés és kivitelezés stádiumában lévő bevásárlóközpontokat is ideszámítjuk.
Ám nálunk, a lakosság megoszlásában, a kiskereskedelmi árak és bérleti díjak
összevetésében, illetve az egy főre számolt átlagos költekezés alapján mégis
egyelőre elegendőnek bizonyul.
Ez persze nem jelenti azt, hogy egy idő után újabb hullám nem következhet. De
akkor már nyilvánvalóan csakúgy, mint a bérirodapiacon, itt is jóval magasabb
technikai színvonalú elvárások fogalmazódnak majd meg. Tulajdonképpen a Westenddel
már el is kezdődött egy újabb korszak. Négyszáz üzletével, 19 méter magas vízesésével,
14 vásznas multiplex mozijával és tágas közös területeivel jól példázza a piacra
most érkező professzionalitást.
Az ezt követő időszakban jóval lassabb tempójú fejlődés várható, kevés s nagyon
megfontolt, gazdaságilag alaposan alátámasztott ingatlanfejlesztések lesznek
a jellemzőek, ám ez nem zárja ki azt, hogy ne az eddigieknél jóval nagyobb méretű
bevásárlóközpont-óriások épüljenek.
Állandó változásban
Ahogy azt megjósolták, állandó változásban van a hazai bevásárlóközpont-piac.
Míg az elmúlt években az európai átlagtól eltérően a kisebb, az 50-100 négyzetméter
közötti jó minőségű üzleteknek voltak a legjobb kiadási esélyeik, addig manapság
már a nagyobb területekre mutatkozik fokozottabb igény. Ez egyebek mellett jelzi
azt is, hogy a külföldi kereskedőláncok - a vonzó márkák - egyre stabilabbnak
ítélik meg a honi vásárlói piacot, s már mernek kockáztatni is. Így hát már
nálunk is ugyanazon szlogen alapján gondolkodnak, mint a kontinens bármely más
országában: megfelelő kínálat megfelelő területen. Merthogy a vásárlóknak vonzó
kínálatot és kényelmes vásárlási teret kell nyújtani. Mindezekből következően
jelenleg a nagyobb alapterületen lévő boltok tudnak sikeresek lenni. Észre is
vehető már egy erre irányuló törekvés. A számos példa közül egy jellemző: az
Esprit jelenleg 100 négyzetméteren van a Mammutban, de már meg is kötötte a
most épülő Mamut II.-be szerződését egy 400 négyzetméteres helyiségre, ahová
átköltözik majd.
Az elmúlt négy év során szinte csak a tündöklést megélt mallok közül van olyan,
amelyik a 2000. évet mint jócskán negatívat lesz kénytelen bekönyvelni.
A Lurdy Ház a róla kialakult lehangoló képét az idén tovább rontotta. Meglehetősen
hibás koncepcióját látszik alátámasztani az a tény is, hogy már a legnagyobb
bérlő, a Julius Meinl is bezárta közel 6 ezer négyzetméteres szupermarketját,
befejezvén ezzel Lurdy-béli pályafutását. Ebben a házban tulajdonképpen a mozi
az egyetlen, ami nagyon megy. Szakemberek szerint ebből a mallból még a korábbinál
sokkal jobb marketinggel sem lehet(ne) virágzó bevásárlóközpontot formálni.
Az elégtelen tömegközlekedés, a vonzáskörzet hibás felmérése és a rossz belső
elrendezés épp elég ok a szolid üzletmenetre. Reményt jelenthet számukra a melléjük
költözött Praktiker, valamint a hamarosan megérkező 1-es gyorsvillamos.
De még a legjobbak is kénytelenek elszenvedni veszteségeket. A dominóelv alapján
ugyanis minden újabb mall belépése egy csapásra átrendezi a korábbi tendenciákat.
Jó példa lehet erre a Duna Plaza, mely ugyan még mindig az egyik legjobban menő
mallnak számít, ám vitathatatlan, hogy a Westend belépése több mint tízszázalékos
forgalom-visszaesést eredményezett.
A bevásárlóközpont-kínálat mostanra már elérte azt a fejlettségi fokot, amikor
a sikerhez már vajmi kevés valahová egy bármekkora centert odatenni és borsos
bérleti díjakat kérni. Az átlagosat favorizáló fejlesztők nem véletlenül fújtak
visszavonulót s települnek át folyamatosan Kelet-Európa más országaiba, nálunk
ugyanis igazából már nem sok babér terem számukra. Igazuk volt tehát a szakértőknek
abban, hogy akik nem tudnak valamiféle "nagy durranással" előállni
ezen a piacon, azok beruházása ma már halálra van ítélve.
Nem véletlen tehát, hogy a most fejlesztés alatt álló projektek zöme másra van
felfűzve, mint a korábbiak. Az Európában a legnagyobb és legprofibb mallfejlesztők,
illetve -üzemeltetők közé sorolt ECE például a tuti befutók között tartható
számon, hisz biztosra vehető, egy sor olyan kereskedelmi láncot fog behozni
az Örs vezér téri Árkádba, amelyek kínálatukkal még nincsenek jelen a magyar
piacon. Ezzel pedig odavonzza - még akár a város másik feléről is - a vevőket.
A szakma kiváló tudói azt mondják, egy bevásárlóközpont sikere általában négy
alapvető tényezőn múlik. A könnyű megközelíthetőség, a vonzáskörzet nagysága,
a jó bérlői összeállítás, más néven bérlőmix, s végül, de egyáltalán nem utolsósorban
az erős marketing és épületmenedzsment mindennek a kulcsa. A Colliers e témában
napvilágot látott elemzése szerint azok a befektetők és kivitelezők, akik a
pesti oldalon a Duna Plaza és az Europark, Budán pedig a Mammut mögött állnak,
láthatóan helyesen mérték fel a vásárlói igényeket, a kínálat infrastruktúráját
és a versenytársak jelentőségét. Ma Budapesten ezt a három mallt tartják a legjobban
menőnek.
Nyertesek és vesztesek
De ellenpéldákat is lehet bőséggel találni. A Csepel Plaza - a Colliers véleménye
szerint - a vonzáskörzet lakosságának rosszul felmért vásárlóereje miatt nem
váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Pólus Center korábbi vezető szerepe
elvesztésének legfőbb okát pedig a gyorsan reagáló versenytársak megjelenésében
kell keresni. Visszanézve mindemellett tény, hogy a Budapesten kialakult igen
éles versenyhelyzet - vagyis a viszonylag rövid idő alatt megjelent hatalmas
kínálat - meglehetősen lerövidítette a bevásárlóközpont-beruházások bejáratódására
szánható időt.
Persze vannak nyertesei is ennek az évnek. A Campona például kezd magára találni.
Vitathatatlanul sokat segített fellendülésében a megépült tropicarium, amely
már önmagában rengeteg látogatót vonz oda. Az adatok szerint jelentősen - mintegy
húsz százalékkal - nőtt a bevásárlóközpont látogatottsága. Javultak a kiadási
mutatói is, jelenleg körülbelül nyolcvanszázalékos a telítettsége. Az egyik
legjelentősebb bérbeadása egy négyezer négyzetméteres terület volt, amelyet
a belga Debenhams vett ki.
Ha már a tavaly átadott épületeknél tartunk, az elmúlt hónapok során elcsitult
a Westend tulajdonosai és bérlői között a bérleti díjak kapcsán kialakult feszültség.
Kompromisszumra jutottak, melynek eredményeként több bérlőnek is közel húsz
százalékkal mérsékelték bérleti díját. Jól megy a Westend, legalábbis erre utal,
hogy közelíti a száz százalékhoz a kiadott területek nagysága. A benne lévő
kereskedők szerint a forgalma hektikus. Vannak olyan napok, amikor nagyon jól
megy, de szép számmal akadnak olyanok is, amikor a forgalom egyszerűen tragikusnak
mondható.
Míg tavaly csak rebesgették, idén már a nemzetközi ingatlantanácsadó cégek is
leírják, hogy a bevásárlóközpontok piacán egyre élesedő verseny lefelé nyomja
a bérleti díjakat, aminek befektetői oldalon egyenes következménye a megtérülési
idő növekedése.
A Colliers szerint Budapesten a jobb bevásárlóközpontokon belül a kiemelt elhelyezkedésű
üzlethelyiségek bérleti díja jelenleg átlagosan havi 80 márka négyzetméterenként,
míg a kisebb, a közvetlen környék forgalmára épülő bevásárlóközpontokban a hasonló
adottságú helyiségek 50 márka körül mozognak.
(Írta és összeállította:
Törtei Takács Kriszta - Ingatlan és Befektetés)
Újabb támogatás bérlakásokra
Újabb 3,9 milliárd forint állami támogatást kapnak az önkormányzatok bérlakások létesítésére - tájékoztatta a Gazdasági Minisztérium (GM) közleményben december 27-én az MTI-t. Az állami támogatású bérlakás-program keretében ezúttal 44 pályázatra, 40 önkormányzatnak 945 lakás építését, megvásárlását vagy alakítását segíti az állam. Ezzel 2000-ben összesen mintegy 9,4 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást nyertek el pályázat útján az önkormányzatok, amelynek felhasználásával 2.491 bérlakás épül.
A közlemény szerint
negyedik alkalommal hirdetett eredményt Matolcsy György gazdasági miniszter
olyan önkormányzatok között, amelyek a 2000. július 1-vél indult állami támogatású
bérlakás-program keretében nyújtottak be pályázatot a szakminisztériumba. A
közleményből kiderül, hogy a pályázatokban megjelölt 945 bérlakás felépítése,
kialakítása, illetve megvásárlása mintegy 5,56 milliárd forintba kerül. Az állam
a beruházási, illetve vásárlási költséghez mintegy 3,9 milliárd forint vissza
nem térítendő támogatást nyújt. A 40 nyertes önkormányzat a költségek 30 százalékát
fedezi készpénzben, építési telekben, vagy egyéb önkormányzati ingatlanban.
Az állami támogatásból létrejövő 945 lakás többsége, 708 az önkormányzatok szociális
bérlakás-állományát gyarapítja, míg az új otthonok 25 százalékát, 237 lakást
költségelven adnak bérbe. A közlemény szerint ugyanez az arány figyelhető meg
az igényelt állami támogatást illetően is, hiszen itt a szociális bérlakások
létesítésére mintegy 2,89 milliárd forintot, míg költségelvű lakások kialakítására
alig több, mintegy 1,27 milliárd forintot igényeltek a nyertes pályázók.
Ebben a pályázati fordulóban a lakások 65 százaléka új építésű lesz, 26 százalékukat
az önkormányzat vásárolja meg, 9 százalékuk pedig nem lakáscélú ingatlan átalakításával
jön létre.
A közlemény rámutat arra is, hogy a legkevesebb támogatást, 2,6 millió forintot,
az 1.200 lakosú Nyírgelse, míg a legtöbbet, 482,74 millió forintot pedig Budapest
XII. kerülete igényelte.
Az önkormányzati bérlakás-állomány növelésének támogatására az idén július elsejétől
van mód. A hatályba lépett kormányrendelet alapján új lakások építésére, új
és használt lakások vásárlására, valamint nem lakáscélú ingatlan lakássá történő
átalakítására lehet elnyerni támogatást.
A közlemény szerint az eltelt fél év alatt létrehozott lakások 53 százalékát
újonnan építik az önkormányzatok, 16 százalékukat vásárolják, míg 31 százalékukat
nem lakáscélú ingatlan átalakításával hozzák létre.
A pályázat segítségével döntően egy, illetve kétszobás lakásokat építenek vagy
vásárolnak a 2000-ben nyertes összes pályázat alapján számítva négyzetméterenként
122 ezer forintért.
(MTI)
Széchenyi terv: elkészült az autópálya-program és néhány szó a lakásprogramról
Rövidesen végleges formát ölt a Széchenyi-terv, elkészült ugyanis a még hiányzó fejezetnek, az autópálya-programnak a kézirata. A következő két évben összesen 626,7 milliárd forint állami támogatás jut a nemzeti program megvalósítására. Az eredeti elképzelésekhez képest jóval több pénz van autópálya-fejlesztésre és a turizmus modernizálására, viszont csökkent a lakásprogram kerete.
Elkészült az autópálya-program
kézirata, a végső simításokat követően, a napokban nyilvánosságra hozza a Gazdasági
Minisztérium (GM) a Széchenyi-terv utolsó részét is. Így lesz teljes a tavaly
márciusban meghirdetett - és azóta többször felülvizsgált - nemzeti fejlesztési
terv. Most már csak arra kell várni, hogy a GM kiírja a tervhez kapcsolódó pályázatokat,
és kiderüljön, vajon érdekli-e a lehetőség a gazdasági élet szereplőit, illetve
hányan lesznek azok, akik képesek megteremteni az állami támogatáshoz szükséges
saját forrást. Matolcsy György az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy
a Széchenyi-terv pályázatait január 15-én hozzák nyilvánosságra.
Sokáig - 2000. december 29-ig - kellett arra várni, hogy kiderüljön, pontosan
mire és mennyi pénz van a Széchenyi-tervben. A tavaly márciusban meghirdetett
számok csak tájékoztató jellegűek voltak, a 2001-2002. évi költségvetésből is
csak találgatni lehetett, a GM viszont annak elfogadásáig nem tudott konkrétumokat
mondani. Most azonban a kétéves büdzsét alapul véve a gazdasági tárca közlése
szerint a következő két évben 626,7 milliárd forint állami forrás van a Széchenyi-terv
megvalósítására. Az idén 295,9 milliárd, jövőre pedig 330,80 milliárd forint
állami támogatást igényelhetnek a vállalkozók, ha fejlesztési elképzeléseik
egybeesnek a kormányéval. Összességében több mint 190 milliárd forinttal többet,
mint azt tavaly márciusban meghirdették.
Miközben az eredeti tervben csak 120 milliárd forint volt elkülönítve autópálya-fejlesztésre,
a végső változat már 253 milliárd forintot irányoz elő. Az elképzelések szerint
ebből az idén 132,1, jövőre pedig 120,9 milliárd forintot lehet megpályázni.
A több mint 130 milliárd forint plusz magyarázata az, hogy kibővült a program.
Már nemcsak az M3-as autópálya Füzesabony-Polgár közötti szakaszának továbbépítéséről,
a Szekszárdi Duna-híd összekötéséről a gyorsforgalmi utakkal, valamint az M7-es
modernizálásáról és meghosszabbításáról van szó, hanem a vasútvonal-korszerűsítésről,
a regionális repülőterekről, valamint az ár- és belvízmegelőzésről is. Mivel
a részletes autópálya-fejlesztési terv csak a napokban lesz nyilvános, egyelőre
nem tudni, hogy az utóbbi - ahogyan a GM nevezi - kapcsolódó infrastrukturális
alprogramok miért kerültek be ebbe a fejezetbe. A már korábban elkészült vállalkozáserősítő
program kétéves támogatási kerete 68,7 milliárd forint lett, a turizmusfejlesztésé
53,1, a regionális gazdaságépítésé 11, a kutatási, fejlesztési és innovációs
programé pedig 54,5. A napokban nyilvánosságra hozott lakásprogramra 142, az
információs társadalom- és gazdaságfejlesztési tervekre pedig 43,9 milliárd
forint állami pénz jut. Az eredeti elképzelésekhez képest egyedül a lakásprogramra
szánt összeg csökkent, 57,5 milliárd forinttal. Az autópálya-fejlesztésen kívül
a turizmus rovatban látható a legnagyobb támogatásnövekedés a Széchenyi-terv
első változatához képest, a többlet meghaladja a 37 milliárd forintot.
Az év utolsó napjaiban már olvasható volt a GM lakásprogramja, amely nem tartalmazott
különösebb meglepetéseket, hiszen az elmúlt év során már több részlete is működött,
illetve a várható változásokat is bejelentették. A program alapvető célja, hogy
minden társadalmi rétegnek - differenciált állami eszközökkel - elérhetővé tegye
a megfelelő színvonalú lakhatást. A GM szerint ezt szolgálja a négy alfejezet,
a lakásállomány bővítése, korszerűsítése, a lakáshitelezés és a mobilitás növelése,
végül a bérlakásszektor arányának növelése. Mivel az elmúlt tíz évben hatvan
százalékkal csökkent a lakásberuházások aránya, a terv célja évente negyvenezer
új otthon felépítése. Ehhez hitelek és viszsza nem térítendő támogatások vehetők
igénybe. Új lakás építése vagy vásárlása esetén kétszázezer forint vissza nem
térítendő segítség igényelhető az első, egy-egymillió pedig a második és a harmadik
gyermek után. A kedvezmény nem haladhatja meg a pénzkiadások 65 százalékát.
Tovább él a "félszocpol is", amely lakásbővítéshez vehető fel, a kapható
összeg a "szocpol" fele. Az új lakások építését terhelő áfára legfeljebb
hatvanszázalékos, de maximum négyszázezer forint támogatás igényelhető; a többi
állami hozzájáruláshoz hasonlóan ez is csak méltányolható lakásigény esetén
jár. Továbbá csökkenthető az összevont adóalap adója a pénzintézettel megkötött,
támogatott lakáshitel törlesztésére fordított összeg húsz százalékáig, de maximum
35 ezer forintig. Mindezeken kívül továbbra is él a kedvezményes és kamattámogatásos
lakáshitelezés.
A lakásállomány korszerűsítésére az egyik eszköz a panelhitel, a kölcsön kamatának
kétharmadát fizeti az állam. Az energiatakarékossági program keretében az önkormányzatok
és a tulajdonosok forrásához az állam maximum 400 ezer forint vissza nem térítendő
támogatást ad. Emellett kamattámogatás igényelhető a tömbrehabilitációkhoz,
valamint a társasházak és a lakásszövetkezetek felújítási hiteleihez.
A lakáshitelezés korszerűsítését, a lakáshoz jutás elősegítését és a mobilitás
növelését szolgáló alprogram is számos eszközt sorol fel. Egyrészt létezik az
általános kamattámogatás és a lakáshitelekre vállalt állami garancia. A fizetendő
illeték 50 százalékára, de legfeljebb negyvenezer forintra kaphatnak illetékmentességet
a 35. életévüket még be nem töltött fiatalok, új lakás vásárlására pedig nem
kell illetéket fizetni. A lakás-takarékpénztáraknál kötött szerződésekhez továbbra
is hozzájárul az állam.
(Népszabadság Online)
Új gazdasági-politikai hatalom körvonalazódik
A Nemzeti Földalap
(NFA) Kht.-nak elővásárlási joga lesz minden hazai termőföld értékesítésekor
- értesült a Magyar Hírlap.
A szervezetet 100 millió forintos törzstőkével az agrártárca hozza létre, ügyvezetőjét
a miniszterelnök jóváhagyásával az FVM vezetője nevezi ki, míg a kht. felügyelőbizottságát
a miniszterelnök jelölné. A kht. lényegében 978 ezer hektár állami erdő kivételével
minden - a védett területeket is beleértve - állami földterület, összesen 1,4
millió hektár felett rendelkezne - derül ki az NFA-ról szóló kormány-előterjesztésből
és törvénytervezetből.
Rövidesen a kormány
elé kerül az az előterjesztés, illetve törvényjavaslat, amelyet az agrártárca
az Igazságügyi Minisztérium közreműködésével készített a Nemzeti Földalap (NFA)
létrehozásáról, működtetéséről. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
egy évvel ezelőtt már készített hasonló - sőt a mostanival sok helyen szó szerint
megegyező - dokumentumokat, de akkoriban még a kormány elé sem kerülhetett az
ügy. Több probléma mellett éppen a Fidesz-MPP és az FKGP elképzelései közötti,
az NFA felügyeletét érintő alapvető nézetkülönbség miatt hiúsult meg az FVM
tavalyi próbálkozása.
Az idén a köztársaságielnök-választást megelőzően és azt követően gyorsultak
fel az események, mikor Orbán Viktor és Torgyán József többszöri egyeztetését
követően kompromisszumos megoldást dolgoztak ki. - kompromiszszumot jelzi, hogy
a tavaly még elvetett kisgazda-előterjesztés legfontosabb elemei változatlanok
maradtak. Kivételt az a két fő szempont jelent, hogy az NFA nem külön intézményként,
hanem közhasznú társaságként az FVM szervezeti egységében működne. A másik kompromisszumos
elemet az FKGP engedménye jelenti, miszerint a kht. felügyelőbizottságának elnökéről
és tagjairól a kormányfő dönt, míg a kht. ügyvezetőjét a miniszter nevezi ki.
A tavalyi elképzelésekhez képest jóval karcsúbb a földalapot kezelő szervezet,
mivel akkoriban a földalapnak elnöke, hat alelnöke, megyei és területi vezetői
lettek volna.
A kht.-t százmillió forintos törzstőkével hoznák létre, ehhez forrást a költségvetéstől
vár az FVM. A kht. tulajdonosi jogait az agrártárca vezetője gyakorolná, ahogy
a miniszter adná ki a szervezet alapító okiratát és szervezeti működési szabályzatát
is.
Hogy mekkora - óriási - gazdasági és ezen belül politikai hatalmat jelentene
a mostani tervezet alapján létrehozott NFA Kht. feletti ellenőrzés, ahhoz nézzük
meg, milyen jogosítványai lesznek a szervezetnek. A törvénytervezet szerint
ugyanis minden olyan állami tulajdonban lévő föld, amelynek vagyonkezelője eddig
az ÁPV Rt., illetve Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság (KVI) volt - kivéve az
állami erdőgazdaságok kezelésében lévő erdőket, 978 ezer hektár -, ezentúl az
NFA vagyoni körébe kerülne. A nemzeti parkok és védett területek is a szervezethez
kerülnének, ami ellen egyébként a kormány-előterjesztésben a környezetvédelmi
tárca kifogást emelt.
A KVI vagyonkatasztere szerint közel 2,4 millió hektár földterület van állami
tulajdonban. Ebből kellene a közel egymillió hektár erdőterületet levonni, így
szakértők szerint a korábban emlegetett 800 ezer hektárral szemben 1,4 millió
hektár felett rendelkezne az NFA. Ez a föld - az ország összterületének 15 százaléka
- az FVM szerint 80 milliárd forintot ér. (Az ma még vitatott, hogy az ÁPV Rt.-hez
tartozó 27, tartós állami tulajdonban lévő agrártársaság által a privatizációs
szervezettől bérelt 130 ezer hektár terület benne foglaltatik-e a KVI nyilvántartásában.)
Az állami területeken felül a földalapot más módon is gyarapíthatja a kht.,
így például örökölhet földet, kisajátíthat, vásárolhat. A kht.-nak minden Magyarországon
eladott termőföldre elővásárlási joga lesz, amely a társtulajdonos elővásárlási
joga után következő legerősebb jogosítvány lenne.
Ugyanakkor a birtokrendezés érdekében a családi gazdaságok megerősítésére értékesítheti,
bérbe vagy vagyonkezelésbe adhatja területeit. A jogszabálytervezetben előfordul
néhány meglepő jogi fordulat is. Ezek közül a legnagyobb vitát valószínűleg
az a kitétel okozza majd, amely szerint az NFA-törvény hatályba lépése automatikusan
határozatlan időtartamúvá változtatná az eredetileg határozott időre szóló földbérleti,
vagyonkezelési szerződéseket. Az NFA kigondolói ezzel a passzussal akarják lehetővé
tenni perek ezreit megelőzve a hatályos szerződések egyoldalú felbontásának
legalizálását.
A kormány-előterjesztés szerint ugyanis az ÁPV Rt. által bérbe adott földek
után befolyt 1,5 milliárd forint mellé a bérleti díjak emelése után további
2 milliárd forint bevételre akar szert tenni az NFA. Ez azonban csak a haszonbérletről
szóló szerződések megváltoztatásával lehetséges. Az FVM tervei szerint az NFA
felállításához 2000-2001-ben összesen 6 milliárd forint kellene. Ezt követően
évente 9 milliárd forintos bevétel és 11 milliárd forintnyi - ebből 200 millió
a bérköltség - kiadás mellett gazdálkodna az NFA. Évente 8,6 milliárd forintból
43 ezer hektár földet vásárolna a szervezet, és 3,75 milliárd forint értékben
adna el területeket. Az NFA költségvetésével kapcsolatos számok csaknem megegyeznek
a tavaly júliusban készült előterjesztésben vázoltakkal. A fiatal gazdák földhöz
juttatására évente 2 milliárd forintot fordítana az alap, míg a földminőség,
termőképesség javítása 1,25 milliárd forintba kerülne.
(O. Horváth György
- Magyar Hírlap)
Csökkent a lakások ára Romániában
Csalogató erdélyi megyék
A román állampolgárok vásárlóerejének zuhanásszerű visszaesése az ingatlanpiacon is érezteti hatását. Míg 1997-ben és 1998-ban viszonylag sok befektető vetett szemet különféle ingatlanokra, arany- és más értéktárgyakra, művészeti alkotásokra, régiségekre, mostanra a lakásárak -- reálértéken számolva -- több mint 25 százalékkal estek alább.
Az árvisszaesés
magyarázata egyszerű: az elmúlt évben az átlagfizetés már a 100 dollárt sem
érte el Romániában, a bankok többsége pedig csak abban az esetben nyújt hitelt
lakásvásárlásra, ha az igénylő család havi jövedelme legalább 400 dollár körül
mozog. Emiatt aztán nagyon sok ingatlanügynökség mondott csődöt vagy kényszerült
profilváltásra annak ellenére, hogy az ingatlanok iránti érdeklődés nem szűnt
meg.
Csakhogy a többség -- éppen az életszínvonal csökkenése miatt -- tulajdonképpen
nem vásárolni, hanem cserélni akar: a 3-4 szobás (plusz konyha) panellakásokból
1-2 szobásokba szeretnének költözni. Így egyrészt némi készpénzre tesznek szert
a túléléshez, másrészt pedig kevesebb közköltséget kell fizetniük.
Ezzel magyarázható, hogy míg nagyobb területű lakások ára 30 százalékos csökkenést
szenvedett, az 1-2 szobások alig 10 százalékkal lettek olcsóbbak.
Csak Bukarestben hozzávetőleg 700 ezer ingatlan vár új gazdára, ám átlagosan
számolva minden húsz ajánlatra mindössze egy érdeklődő esik.
Leginkább a főváros központi részén lehet viszonylag nagyobb mozgást tapasztalni
az ingatlanpiacon, a periférián, ahol a kereslet-kínálat aránya egy a harminchoz,
jószerivel alig lehet lakást eladni. Itt egyébként 6-8 ezer dollárért már lehet
vásárolni kétszobás panellakást, 8-10 ezerért háromszobásat, 10-12 ezerért pedig
négyszobásat.
Az előkelőbb negyedekben már lényegesen borsosabbak az árak: például a Dorobanti
nevű városrészen 15-18 ezer dollárt kérnek egy garzonlakásért (bérlés esetén
50-300 dollárt egy hónapra), 23-30 ezret (300-600) a kétszobásért, 25-40 ezret
(400-1000) a háromszobásért, s 50-60 ezret (400-1500) a négyszobásért.
A területfejlesztési minisztérium megrendelésére nemrég elvégzett közvélemény-kutatás
adatai szerint a lakás után áhítozó állampolgárok 38 százaléka kész ingatlant
vásárolna, ha lenne rá pénze, s egyötöde döntene az építkezés mellett, hiszen
ott nem egyszerre, hanem folyamatosan kell előteremteni a szükséges összeget.
Ugyanakkor kiderült: az utóbbi időben lakást vásároló személyek 12 százaléka
vette igénybe valamely ingatlanügynökség szolgáltatását, s közülük csak minden
hatodik érezte úgy, hogy megfelelő árat fizetett az ingatlanért.
Turisztikai szempontból Románia egyik legvonzóbb vidéke a Prahova völgye (itt
halad át a Déli-Kárpátokat Brassó irányából átszelő útvonal), nem csak a természet
varázsa, hanem a gyógyfürdők, üdülőtelepek sokasága miatt is. Ha valaki itt
akar villát építeni magának, a luxuszónában 150 dollár/négyzetméteres áron vásárolhat
telket. Amennyiben a kiválasztott hely távol esik a főúttól, nehezebben megközelíthető,
nincs villanyvezeték stb., már csak öt dollárt kérnek el egy négyzetméternyi
felületért.
A falusi turizmus iránt érdeklődő magyarországiaknak ajánlatosabb a határ menti
erdélyi megyékben hétvégi ház után nézniük. Igaz, ehhez rokon vagy ismerős közreműködése
szükséges, hiszen külföldi állampolgár nem birtokolhat ingatlant az ország területén
(külföldi tőkével is működő, Romániában bejegyzett cég azonban igen).
Figyelni kell, mert általában szembetűnő a különbség a községközpont és a hozzá
tartozó települések ingatlanárai között. A Szatmár megyei Ákoson például 200-300
millió lejért (1 forint=75-80 lej) lehet házat vásárolni, a tőle mindössze három
kilométerre lévő Krasznamihályfalván 50--150, Újnémeten 50--200 millió lej közöttiek
az ingatlanárak. Bogdándon egy 10 áras telekkel rendelkező vályogházat már 20-30
millióért meg lehet venni a községközpontban, az újabbak 100-150 millióba kerülnek.
Hadadon az ingatlanok 40-120 millióért találhatnak gazdára.
(Kocsis Károly - Világgazdaság)
Megfordult az ártendencia Csehországban
Cseh ingatlanközvetítők azt tapasztalják, hogy az 1998. és 1999. évi erős áresés
után most újra drágulni kezdenek a lakások -- de leginkább a kisebbek. A prágai
Kadlec, Progress és Evropa RK közvetítőirodák és a Central Group piacelemző
cég szerint a legtöbben az 50 négyzetméter körüli egy- vagy kétszobás kis lakásokat
keresik, ezért ezek a legdrágábbak, míg a panellakások iránt kicsi az érdeklődés.
Ezeket inkább a gyerekes családok vásárolják.
A prágai panelházas
lakótelepeken most körülbelül 1,2 millió koronáért lehet 3+1 szobás lakást venni,
míg egy belvárosi téglaépületben egy kis kétszobás lakás kerül ugyanennyibe.
Prágában főleg fiatalok és egyedülállók keresnek kis lakásokat, akik más országrészekből
jöttek ide munkát vállalni.
Más cseh nagyvárosokban is megfigyelhető ilyen piacmozgás. Brnóban a Bene ingatlanközvetítő
iroda szerint az utóbbi időben szülők is vásárolnak kis lakásokat a gyerekeiknek
befektetésként. Csehországban az utóbbi hat hónapban mintegy 15 százalékkal
emelkedtek a kis lakások árai, és szakértők még további gyors áremelkedésre
számítanak 2002-ben, amikor véget ér a lakbérszabályozás. A legerősebben a téglaépületekben
drágulnak a lakások, míg a panellakásokat elkerüli az áremelkedési tendencia.
(Lidové Noviny - Világgazdaság)
Kevesebbe kerül interneten házat venni
A világgazdaságban az utóbbi néhány évben tapasztalható tőkekoncentráció a tőkepiacokhoz
hasonlóan lassan időben és térben is megszünteti a határokat a világ ingatlanpiacain.
A tőzsdékhez és más tőkepiacokhoz hasonlóan - főként az internethez kapcsolódó
e-üzletág felfutása révén lényegében a világ bármely pontján teljes jogi biztonsággal
köthető időtől és helytől függetlenül ingatlan-adásvételi ügylet.
A világ három talán
legnagyobb hálózattal rendelkező ingatlanforgalmazója, a CB Richard Ellis, a
DTZ és a Jones Lang La Salle összefogva a Reed Business Information üzleti kiadó
társasággal, a közelmúltban kötött szerződést az első európai ingatlankereskedelmi
célokat szolgáló internetes portál megvalósítására. A kialakításra kerülő rendszerbe
a kereskedelmi forgalomra felajánlott ingatlanokra vonatkozó adat- és információs
bázis kerül, de kapcsolatba lépnek a portál kialakítói az európai ingatlanpiac
lényegében valamennyi szereplőjével is.
Aktív üzletmenet Első lépésben - előreláthatólag az év végéig - az Egyesült
Királyság, Belgium, Franciaország, Németország, Írország, Hollandia és Spanyolország
ingatlanpiacait öleli fel az első európai ingatlankereskedelmi portál. Az üzletmenet
aktivitásának növekedésével párhuzamosan a közös vállalkozásban részt vevő társaságok
további nemzeti, illetve több országot átfogó ügynökségek és tanácsadók csatlakozására
számítanak, kiterjesztve tevékenységüket valamennyi - ingatlanpiaci szempontból
aktív - európai államra. A négy társaság már jelentős résztulajdont szerzett
az EGPropertyLink, a legnagyobb brit web alapú ingatlanszolgáltatóban, éppúgy
más kisebb európai ingatlanforgalmazó cégekben is. A három nagy ingatlanforgalmazó
Európában évente 25-30 milliárd négyzetméter területű ingatlan-adásvételi ügyletet
bonyolít, illetve 6,5 millió négyzetméter területű ingatlanterület bérbeadásával
és lízingelésével foglalkozik. Az éves ügyletek több tízezres nagyságrendje
ugyancsak alátámasztja az e-üzletág elterjedésének szükségességét az ingatlanpiacon.
A gyorsaság és a hatékonyság növekedése mellett az internet jelentős mértékben
csökkenti az ügyfelek ingatlanügyletekkel kapcsolatos költségeit is.
A nyugati piacok mellett a három EU-jelölt kelet-európai állam ingatlanforgalmában
ugyancsak jelentős szerepet játszik a három nagy társaság. A DTZ Central and
Eastern Europe összesítése szerint 1998-2000 között 650 millió eurós beruházást
eszközöltek külföldi befektetők a cseh-lengyel-magyar ingatlanpiacokon. Varsó
1998-ban, Budapest egy éve számított favoritnak Kelet-Európában, míg az idén
teljes kiegyensúlyozottság tapasztalható a három város között az ingatlanpiacokon
befektetett tőke nagyságát illetően. Az ipari és iroda jellegű befektetések
egyeduralma 1998-ban határozta meg a beruházások jellegét, tavaly viszont már
9 százalékkal szerepeltek a kereskedelmi célú beruházások, ami idén 23 százalékra
nőtt. 1999-ben 92 százalékos súllyal szerepeltek az ipari-iroda beruházások,
ez a részarány idén 77 százalékra mérséklődött. A legnagyobb aktivitást az említett
három ország ingatlanpiacain sorrendben a német, az amerikai, az osztrák, a
holland és a brit tőke mutatta. A hónapról hónapra stabilan javuló amerikai
makroadatok, a gazdaság gyors felfutása - az utóbbi idők kisebb korrekcióinak
ellenére - jelentős keresletnövekedést idézett elő az ingatlanpiac lényegében
valamennyi részében is. A terjeszkedő vállalkozások az iroda és ipari-nagykereskedelmi-logisztikai
ingatlanpiacon, a kiskereskedelmi eladások erőteljes növekedése a bevásárlócentrum-
és áruházpiacon, az emelkedő lakossági jövedelmek pedig a lakás, illetve az
ahhoz szervesen csatlakozó jelzálog alapú hitelpiacokon hoztak számottevő élénkülést.
Az ipari-kereskedelmi ingatlanok kihasználtsági foka - országos és éves átlagban
- rendkívül magas szintre emelkedett: 1999-ben az ilyen típusú amerikai ingatlanoknak
mindössze 6 százaléka állt üresen. Ehhez valószínűleg a struktúrán belüli változások
is hozzájárultak, mivel a teljes ipari-kereskedelmi jellegű ingatlanhasznosítás
súlypontja tavaly a termelés helyett jócskán a kereskedelmi-szolgáltatási tevékenység
irányába tolódott el; az ingatlanok 62-64 százalékát hasznosították ebben a
szférában a befektetők. Az ingatlanpiac általános felfutása az amerikai építőiparban
igen jelentős szerepet betöltő gyorsépítési technológiák jóvoltából az építőipari
kibocsátás több mint 10 százalékos éven belüli növekedését eredményezte tavaly.
Az építőipari rendelésállomány korábbiaknál jóval erősebb növekedése a Cushman
and Wakefield Inc. piacvezető cég elemzői szerint egyértelműen a telekommunikációs,
logisztikai, biotechnológiai, illetve szoftverfejlesztő társaságok beruházásainak
köszönhető.
Óriási forgalom Ezek az alig néhány éves múltra visszatekintő, de annál drasztikusabban
növekedő társaságok alaptevékenységüknél fogva is jelentős mértékben hozzájárulnak
az e-business elterjesztéséhez az Egyesült Államok ingatlanpiacain is. A gazdasági
elemzések már jelenleg is több ezer milliárd dolláros forgalomról számolnak
be. 2002-re már valószínűleg egy, az előbbiekben említett teljesen új iparágakhoz
hasonló képződmény lesz az e-business. Az ingatlanpiac - mint a gazdaság szerves
része - nyilvánvalóan nem marad ki ezekből a folyamatokból, sőt már jelenleg
is nagyszámú üzletkötés történik az interneten, illetve az egyes piaci szereplők
online hálózatainak - esetlegesen nem nyilvános - összekapcsolásával. Az Ingatlanbefektetők
és Ingatlanhasznosítók Nemzetközi Szervezete (BOMA) szerint az e-business mellett
- az információk koncentráltsága, illetve célratörőbb jellege miatt - már maga
az internet is már csak a múlt egy részévé válik. A BOMA elemzői szerint nincs
távol az az idő, mikor a Föld bármelyik pontjáról 24 órán belül lebonyolítható
lesz bármely típusú ingatlanügylet, ideértve a keresést, a szerződéskötést,
illetve az ingatlanátruházással kapcsolatos jogi és más adminisztratív jellegű
ügyintézést is. A BOMA saját weboldalán már meg is kezdte az ilyen irányú fejlesztéseket.
A nagy amerikai ingatlanpiaci társaságok, így a PikeNet, a Bedford Properties
Investors Inc. vagy az AMB Property Corp. vezető elemzői ugyancsak az e-business
rohamos térhódítására, illetve ezzel párhuzamosan a piaci verseny erősödésére
számítanak az idén és jövőre.
Megállapodtak az osztrák lakásárak
Bécsben 2000 harmadik negyedében a lakáspiacon az árak stagnáltak, miután az
előző hónapokban állandóan csökkentek. A néhány évvel ezelőtti divattól eltérően
jelenleg a masszív, téglából épült házak keresettebbek, mint a könnyűszerkezetű
illetve fából készült épületek.
A régebbi építésű
saját tulajdonú lakások négyzetméterenkénti átlagára 21 472 schilling volt,
alig 29 schillinggel több, mint az idei év második negyedében. Viszont az újabb
építésű lakások ára legalább 10 százalékkal csökkent méghozzá a hagyományosan
legdrágább zöldövezetben, vagyis Bécs 13., 16., 17., 18. és 19. kerületében
is. Még inkább visszaestek ezeknek a lakásoknak árai az 1999. évhez viszonyítva.
A DIA-Consulting társaság 400 szakértő véleményét kérte ki és összegezte arról,
hogy milyen körülmények alakítják leginkább az osztrák ingatlanpiac árviszonyait.
Arra a következtetésre jutottak, hogy az eladók rosszul járnak, ha ház-, illetve
lakástulajdonukat hosszú ideig megtartják. Ilyen esetben azonos állapotban levő
objektumuk bérleti díjai alacsonyabb szinten mozognak, mint a gyorsabban gazdát
cserélő lakrészek, házak. Emellett azoknak, akik nehezebben válnak meg ingatlanjaiktól,
természetesen nőnek az építmények fenntartási, javítási, renoválási költségei
is. A néhány évvel ezelőtti divattól eltérően jelenleg a masszív, téglából épült
házak keresettebbek, mint a könynyűszerkezetű, illetve fából készült épületek.
Ezt a szakértők érthetőnek tartják, hiszen az egzakt vizsgálatok szerint a masszív,
téglából készült házak élettartama legalább 80 év, míg a könnyűszerkezetűeké
nem igen haladja meg a 60 évet. A házak, lakások értékének és így árának, illetve
bérleti díjának alakulásában egyre nagyobb szerepe van az energia költségeknek.
Ezért aztán a régebben épült lakások, házak felújításában, a renoválásokban
az energiarendszerek modernizálására nagy összegeket fordítanak. Az alternatív
energiával működtető épületek rangja megnőtt és különösen kedvelt és keresett
a napenergia használatára alkalmas építmény. De ezzel mintegy együtt újra keresik
a cserépkályhával, illetve főleg a kandallóval ellátott objektumokat is. Ugyanígy
a pince is egyre inkább pótlólagos értéknek számít a vevők körében.
(N. J. Magyar Hírlap)